2013. szeptember 4.

 

Ha hagyod kiveszni a világodból a színeket, a csodát, a felül egyszerűen nem írható, nagy és tiszta érzéseket, csak mert valaki vagy valakik azt mondták neked, amit, vagy tették, amit – veled veszít ez a világ is, amin mind osztozunk. Az egész csorbul, ha Te lemondasz arról, ami vagy, amit meglátsz.

Tudod azok az embertestvéreid, a savanyúak, a csalódottak, a mindig ésszerűek, a cinikusak, azok, akik gyermetegnek vagy álmodozónak tartanak valaha maguk voltak gyermekek és álmodók. A különbség közted és köztük az, hogy Te nem vesztetted el ezeket a csodákat. Te még mindig felismered a csodát. És ez olyan kincs, ami ezerből egynek adatik meg – ezért van még mindig ezer háború és csak egy-egy békekötés. Ha Te is beállsz a sorba és hagyod elveszni a különleges kincseidet, mi lesz akkor a földre szállt mennyország ígéretével? Ne fordulj most vissza. Menj tovább az álmod felé!…

A Bőség jegyében és végtelen szeretettel: