Beszél a szél – Bagira, a fekete párduc dala

(Dés-Geszti: A dzsungel könyve c. musicaljéből): 

http://www.youtube.com/watch?v=3YLQIV2rnmw

 

 A gyasz maganyos. Meg  tarsasagkedvelo allat-testvereidet is elesette teszi egy idore, hat meg a magad fajta szabad es fuggetlen lelket, aki mindig a sajat utjat jarja. Parductestvered halala mintha szembesitene sajat erod sebezhetosegevel. Bar Neked is, mint minden macskanak, kilenc elete van, most talan az jar a fejedben: “Bizony, abbol a kilencbol jonehanyat mar elhasznaltam, ki tudja, mikor tortenik meg velem is AZ, ami Vele…!” Ez a rejtett szorongas keserubbe teszi talan a szomorusagot, zavartabba az ejszaka sotetjet.

Am ha vegignezel az elotted felnovo, jaro es vadaszo parducok torteneten, latod, hogy a macska-eletek egyre fogyatkozo szama csak meg ertekesebbe teszi Letezesedet magat. Sokkal jobban a tudata kerulsz annak, hogy meg itt vagy. A vadak szaga hivogatobb lesz, a fak megmaszando ag-boga izgalmasabb, a kaland valahogy elemibb. Meglehet, hogy a tavozok melankoliaja egy darabig meg elkiser az osvenyeken, amiket naprol napra Nelkule bejarsz, de vegul rajossz, hogy sajat halaloddal -barmilyen ertelemben-, vagy erzekeid eltompitasaval nem hozhatod vissza Ot. De ha helyette is engeded magadnak megelni a tapasztalasokat, kiszivni beloluk az oromot es a bolcsesseget – akkor mintha az O maradek macska-eletei is Rad szalltak volna oroksegul, ajandekul.

Huseges orzo szellem voltal, jol vigyaztal Ra, de a Te helyed meg itt van, a napsutotte ligetben, ugy, ahogyan most latod magad. Rola pedig gondoskodik majd az Orok Folyo, ne aggodj. Ne felj. Vegul mind ugyanoda erunk, parducok es nem parducok…

 Trópusi folyó

Szeretettel és főhajtással:

 

http://gyaszgyogyito.blogspot.hu