Beszél a szél – Bagira, a fekete párduc dala

(Dés-Geszti: A dzsungel könyve c. musicaljéből): 

http://www.youtube.com/watch?v=3YLQIV2rnmw

 

Figyelmedet tokeletesen osszpontositottad annyi, de annyi evszakon at… Meglelted a legmagasabb fat, amire csak lehetseges feljutnod – es igy vadaszteruleted olyan teljes latvanya tarul eled, mint meg soha azelott! Mar minden apro mozgast ismersz. Minden csapas es osveny a mancsaidban van, kormeid nyoma ott van, mindenfele.

Elegedett buszkeseg lehet ez. Mar minden Nalad kisebb vad mozgasanak a tudataban vagy, amit csak taplalekul adott Neked Anyatermeszet. Nem hiaba neveznek Teged az “erdok szellemenek” is. Egesz parduc-eleteden at bamulatos konnyedseggel mozogtal a talaj, a vizek es a fakoronak kozott, itt az ideje a megpihenesnek. Misztikus termeszetedet most mar Te magad is latod, szomorunak mondott tekinteted most nemileg valoban az, de ez csak atmeneti allapot: maganak az atmenet allapota.

Ahogyan lassan feladod vadasz-letedet, ahogyan naprol napra lemondasz egy kicsit a birtoklasrol, az uldozesrol,  arrol, hogy figyelmedet mindig szigoruan kordaban tartsd a tuleles erdekeben. Talan az utobbi idoszakban tobbet is szunyokaltal, mint azelott es most sovarogva nezel arra a folyon uszo, napsutotte kis szigetre, ami most… lassan eled uszik. Az utolso ugras gondolata bizony felelmetes lehet, de mar sejted: Te talpra fogsz erkezni ezuttal is.

Ez a bekes hordalek sziget most azert erkezett, hogy elvigyen celodhoz, az Uj Ero es az Orok Nagymacskak honaba. Ahonnan hazimacskakent vagy akar kisegerkent is tovabb mehetsz, de lehet, hogy ujra valaszolsz majd a dzsungel hivasanak, ki tudja? A lenyeg ez a tokeletes, melengeto,  aldott napfeny.

 Trópusi folyó

 

Szeretettel és főhajtással:

 

http://gyaszgyogyito.blogspot.hu