Köszönöm neked, Élet, hogy annyi mindent adtál
Hangot és beszédet, a gondolatnak formát
Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek
Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt
A lélektől lélekig elérő szeretet útját
Köszönöm neked, Élet, hogy annyi mindent adtál
Figyelmet a csendre és a hangra hallást
Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást
Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását
S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját.
Köszönöm neked, Élet, hogy annyi mindent adtál
Fényt a két szememnek s bele éles látást
Hogy felismerhessek feketét, fehéret
A magas égről a benne rengő csillagtengert
S az emberek tömegéről Téged, az egyetlent
Köszönöm neked, Élet, hogy annyi mindent adtál
Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást
S azt, mi megmér, megrostál szót, szándékot, tettet
A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál
E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már
Köszönöm neked, Élet, hogy annyi mindent adtál
Inaimba iramot, lábaimba járást
Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket
Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet
Hogy végre házadba , tehozzád, hazatérjek
Köszönöm az életet
Köszönöm, Élet!