Elmúlóban levő életünk vagy életszakaszunk, szívünk elvesztett kincseinek elengedése és az ezzel járó lelki munka haszna nem pusztán a túlélés – hanem a megélés, és a letisztulás ajándéka: a kiteljesedés.
A gyász lehetőség és (fel)hajtóerő. Mint minden örvénylés, egy idő után erőnek erejével a felszínre tol. És onnan már csak úsznunk kell, tovább.
Szeretettel:
http://gyaszgyogyito.blogspot.hu/
Katt a képre (fotóm az eredeti méretben)
Aláfestő zene: Haumnann Péter – Valahol Európában
Dalszerzők: Dés László – Nemes István
Mind, aki jó volt, elment rég,
Senki sem mondja, hogy játsszak még.
Senki sem kell, mind elment,
Túl nagy a zaj ott kint, s itt bent.
Nincs diadal, nincs taps, nincs fény,
Éjszaka lett a legvégén.
Semmi se kell, így van jól,
Nincs takaró a hangokból.
Éjszaka lett, így van jól,
Nincs diadal a hangokból.
Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A fény belopózik a lombok alatt.
Ahogy tágul az ég, és a völgy puha zöld,
Virágait végre kibontja a föld.
Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol hazafelé, mindig a nap elé
Úsznak a kifakult, lomha folyók.
Ahogy múlik az éj, ahogy fölkel a nap,
A gyűlölet végre a múltra marad.
És a fák, a vizek, és a tétova szél,
A néma hegyoldal is újra beszél.
Valahol gyönyörű nyár van,
Valahol Európában.
Valahol egy zenekar, éhes és fiatal,
Újból játszani kezd.
És jönnek a hírre a rongyos, fáradt emberek
Valahol Európában.
Valahol Európában.
Valahol gyönyörű lesz még a nyár…
